A társadalmi beilleszkedés és az önszerveződés támogatása napjaink egyik legfontosabb közösségfejlesztési feladata, különösen azokban a közösségekben, ahol a társadalmi hátrányok, az esélyegyenlőtlenségek és a gazdasági bizonytalanságok halmozottan jelentkeznek. A roma közösségek esetében ez a kérdés nem csupán szociális vagy oktatási dimenzióval rendelkezik, hanem szorosan összefonódik a kulturális identitás megőrzésével, a közösségi önkép megerősítésével, valamint a társadalom egésze felé irányuló párbeszéd minőségének javításával. A beilleszkedés nem jelent asszimilációt, sokkal inkább olyan lehetőségek megteremtését, amelyek révén mindenki – származástól függetlenül – aktívan és méltósággal vehet részt a társadalmi, gazdasági és kulturális életben.
A társadalmi integráció egyik alapfeltétele az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés. A minőségi oktatás nem csupán tudást ad, hanem önbizalmat, kritikus gondolkodást és lehetőséget biztosít arra, hogy az egyén saját életét irányítani tudja. A roma gyermekek esetében különösen fontos a korai fejlesztés, a tehetséggondozás és azoknak a programoknak a támogatása, amelyek hidat képeznek a családi környezet és az iskolai elvárások között. Az iskolák és a közösségi szervezetek együttműködése képes olyan befogadó környezetet teremteni, amely erősíti a kötődést és csökkenti a lemorzsolódás kockázatát.
A társadalmi beilleszkedés másik meghatározó pillére a munkaerőpiaci részvétel. A foglalkoztatás biztonságot, stabilitást és hosszú távú fejlődési lehetőségeket kínál. Ennek támogatása azonban nem merülhet ki képzési programokban; komplex megközelítésre van szükség, amely egyszerre tartalmaz szakmai képzést, készségfejlesztést, mentorálást, valamint az előítéletek csökkentését célzó vállalati és társadalmi szemléletformálást. A helyi munkahelyteremtő kezdeményezések kiemelt szerepet játszanak a bizalom kiépítésében, hiszen a közösségek jól ismerik saját erőforrásaikat és hagyományaikat, amelyekre építve fenntartható fejlődési modellek alakíthatók ki.
Az önszerveződés támogatása különösen fontos, mivel a közösségek belső erejét akkor lehet a leghatékonyabban mozgósítani, ha rendelkeznek a saját működésükhöz szükséges eszközökkel, tudással és önbizalommal. Az önszerveződés nemcsak civil egyesületek, alapítványok vagy kulturális csoportok létrejöttét jelenti, hanem azt a folyamatot is, amikor a közösség tagjai felismerik saját értékeiket, és képesek közös célok mentén együttműködni. Ez a folyamat hosszú távon növeli a társadalmi érdekérvényesítő képességet, ami elengedhetetlen a hátrányok csökkentéséhez.
Az önszerveződés fejlődéséhez kulturális és identitásbeli megerősítés is szükséges. A roma kultúra – gazdag hagyományaival, zenéjével, meséivel, kézművességével, közösségi értékeivel – kiemelkedő potenciált hordoz. A kulturális önkifejezés erősíti a büszkeséget, csökkenti a stigmatizáció kárait, és lehetőséget ad arra, hogy a többségi társadalom is megismerje és elismerje ezeket az értékeket. A kulturális programok, alkotói műhelyek, közösségi rendezvények és oktatási projektek mind fontos elemei ennek a folyamatnak.
A társadalmi beilleszkedés és az önszerveződés támogatása azonban csak akkor lehet sikeres, ha az intézmények, civilek, családok és önkéntesek közösen dolgoznak a célokért. A partnerség, a kölcsönös tisztelet és a folyamatos párbeszéd elengedhetetlen. Egy olyan társadalom, amely képes befogadni, támogatni, megerősíteni tagjait – függetlenül azok származásától vagy társadalmi helyzetétől –, hosszú távon sokkal stabilabb, békésebb és gazdagabb lesz.